HÍREK
Fegyvertartási ügymeneteTisztelt Vadásztársak!
Bizonyára tudomásukra jutott, hogy számunkra kedvezően megváltozott a lőfegyvertartást szabályozó törvény és rendelete.Az új jogszabály 2012. május 01-től lép életbe. A rendőrség tegnap kiadott állásfoglalása szerint addig viszont a régi rend szerint folyik az ügyintézés.
Ez azért fontos, mert pl. akinek folyó év május 30-ig lejár a fegyvertartási érvényessége, annak előtte 30 nappal (tehát még áprilisban!) a megújítási ügyintézést el kell indítania, a régi ügymenetnek megfelelően.Kérem, ha valamelyik vadásztársuk érintett, úgy figyelmét erre a tényre felhívni szíveskedjenek!
Nem jött ki…… ha két vadász beszélget alig várja a hallgató fél, hogy mi nem jött ki? A golyó érett bika, az öreg kan, a napok óta figyelt hatos bak? Nem, itt a Csabacsüdi vadászok beszélgettek a 2011 évi vadászidényben, december elején, közepén és azt követő vadászatokon is. Nem volt olyan vadászat kezdet, eligazítás, de főleg vendég vadászat, bérvadászat, hogy Lorászkó Károly elnök ne jött volna ki. Ne Ő köszöntötte volna a felsorakozott vadászokat, ne lett volna egy, két óva intő figyelmeztetése és ne kívánt volna sikeres vadászatot.
Már két éve folyamatosan figyeltük, kijött a vadászatok kezdetére, a terítéknél felsorakozott vadászok köszöntésére, de már nem járt a közös vadászatokra.” Tudjátok öregszem, nehezen járok, fáj a lábam, nem birok gyalogolni de azért gondoljatok rám.” Persze, ezt tudtuk mi!
De amikor már az eligazításokra sem jött ki gyanakodtunk. Mi van vele? Tudtok róla valamit? Kérdeztük egymástól, de a válasz az volt, nem, semmit nem tudunk. Nem mond semmit. De látjátok olyan fáradtnak tűnik! Sápadt, valami nincs rendben, de nem mond semmit, nem panaszkodik. Tehetünk valamit? Nem, nem jelez semmit. Majd karácsony előtt felhívott. Te mit gondolsz! van egy kis fenyő fám. Mit szólnál, ha ott a ház előtt a teraszra felállítanám és egy izzó sorral kivilágítanánk, Csak lássa a falu népe e háznak van lakója, várják a karácsonyt, az ünnepeket.
Karcsi ! szerintem jó ötlet, legyen. Elbúcsúztunk egymástól és másnap a kíváncsiságtól hajtva csak kimentem megnézni milyen lett. Talán úgy tudom megfogalmazni, mint Ő!! Egyszerű, de valamit jelenteni akaró, valamit jelképezni akarók és valami újat elindítani akarók. Mivel velem volt a nejem is, nézi a kicsi fát, amely áll a teraszon és az izzók fényében valami dereng, a kicsi fények mind egyike valamit jelenteni akar. Te- mondja- díszítsük fel szebben , ragyogjon, lepjük meg vele Karcsi bácsit. Másnapra feldíszítettük még szebben, és vártuk a hatást. Biztos hívni fog az Öreg. Te voltál? Vártam, de semmi.
Majd december 20-án megcsörrent a telefonom. Hallottad? Karcsi korházba került. Mit tudsz róla? Van valami információd? Pillanatok alatt körbe járt a telefon a tagok között, és megtudtuk, nagy a baj. Talán agyvérzés, kómában van.
Majd felhívtuk párját, Katit. Mond mi történt. Tehetünk valamit? Megerősítette a hírt, és mondta sajnos semmit nem tudunk tenni csak bízni és várni. Vártunk, bizakodtunk, érdeklődtünk, de sajnos 2012. január 22-én szervezete nem bírta tovább és a Békéscsabai korházban csendesen elhunyt.
Ki volt Ő valójában?
Lorászkó Károly a Csabacsüdi vadásztársaság elnöke. 1939. március. 20. Budapest VIII, ker. született. Villamos mérnök volt. Csabacsüdön élt, dolgozott. 1991 évben lett vadász a Csabacsüdi Vadásztársaságnál.
Soha nem a szavakkal, soha nem a mérhetetlen nagy vadász zsákmányokkal, lett a tagok közt népszerű, hanem a tetteivel, cselekedeteivel.1997 éven lett a vadásztársság gazdasági vezetője, majd 2005 évben a tagság megválasztotta elnöknek. Amely tisztséget mind a mai napig betölti.
Mindig valami újat akart, mindig valami ötlet volt a fejében ami a társaságot előbbre viszi. Egy családias, egyszerű, de a hétköznapi megszokott életből kiemelkedő társaságot akart, és tett is érte.2006 –ban kezdődött amikor Örménykúton az Ő kezdeményezésére megvettünk egy telket a faluban. De milyen telket? Olyat, ami a vadász területünk közepén helyezkedik el, a faluban a másodig telek a községtábla után, de a főutcán van, de ha a hátsó kapun kimegyünk a telekről már a vadász terülten vagyunk. Gyerekek ez kell nekünk! Mondta.
És meg lett a telek. Ő álmodott tovább! Eladjuk a Csabacsűdön lévő házunkat, igaz nem sokat ér, de kezdetnek jó. Az lesz az induló és a hiányzó összeget pedig összeadjuk. Építsünk egy közösségi házat. Nézzétek, ilyet gondoltam. És már papíron ott volt a terv.23 ember, 23 tag, mindenkinek más ötlete, és lám végül mégis egy lett az ötlet. 2011 májusában felavathattuk a megálmodott birodalmunkat, amit a két kezünk munkájával építetünk fel. Mindenki adta amihez értett, mindenki hozta amije felesleges volt és kellett.
És mikor kész volt ennyit mondott. Csalódtam bennetek! Nem hittem, hogy ennyire egyek tudtok lenni, nem hitem ennyi akaraterő van bennetek. Öröm veletek dolgozni.
Majd azt vettük észre megint elvonult, megint csendesebb lett, és egyszer csak jött egy újabb. ötlettel. Mit szólnátok ha azt a részt eladnánk, ezt a részt megvennénk, belekezdenénk egy…. És mondta és mondta.. mi pedig rendben legyen. Csak a sors közbe szólt. 2011. december 18-án megállította őt, de még tudatán kívül is harcolt, mert nem akarta feladni a küzdelmet. Végül 2012.január. 22.-én elment.
Önzetlen volt. Nem várt hálát, nem várt elismerést, de amikor 2010. szeptember 4.-én a Kondoroson megrendezett megyei vadásznapon átvehette az általunk adományozható legmagasabb elismerést a Nimród érem arany fokozatát. Meghatódott. „ Nem ezért tettem” mondta. De a következő szava az volt máshova is jó lett volna az a pénz, mert ti csak… és mondta volna, de megállítottuk. Ez a mi ajándékunk, ezt a tagok állták.
És még mennyi emlék ami hozzá köt minket, lehetne sorolni .Meglőtte élete nagy kanját. Meglőtte a gím bikát, a dám bikát, meglőtte az apróvadak sokaságát, de amire büszke volt, mindig csak vadásziasan.
Utolsó útjára 2012. január 31-én 12.30 órakor kísértük a csabacsűdi temetőben. Sok barátja , ismerőse jelent meg ravatalánál. Szertartás végén felhangzott a vadászhimnusz, majd a vadásztársak búcsú sortüze.
És megint rá kell emlékezni, mert sikerült hagyományt teremteni az ő kezdeményezése alapján. Örménykúti vadászházunk udvarán általa készített kopjafa hirdeti az utókornak a Csabacsűdi vadásztársaság elhunyt tagjainak dicsőségét. Most mi a vadásztársai róttuk le kegyeletünket a család és a közeli barátok jelenlétében. Felkerült a nevét megörökítő tábla, majd a vadászok a kalapjuk mellé tűzött fenyőággal, - mint utolsó törettel- a kopjafa elé vonultak és néma fő hajtással a töretet mindenki a kopjafa alá helyezte.
Köszönetünket fejeztük ki a Csabacsűdi Vadásztársaság nevében azoknak a vadászoknak akik megjelentek Elnökünk búcsúztatóján. Így Szarvasi Arborétum Vadásztársaságnak, Szarvasi Táncsics Vadásztársaságnak, Békésszentandrási Tessedik Vadásztársaságnak, A Pápai vadászoknak, a Döbröntei Váralja Vadásztársaságnak,a Homokbödögei vadászoknak.
És ahogy a kegyeleti szertartáson elhangzott, nem búcsúzunk, mert nem feledünk:
Szevasz Karcsi……
Csabacsűdi Vadásztársaság
Mag István titkár
Az Országos Magyar Vadászkamara és az Országos Magyar Vadászati Védegylet ebben az évben is meghirdeti hagyományos sajtópályázatát A kiírás célja nem változott – a civil sajtót, ezen keresztül a széles közvéleményt kívánjuk elérni.
Korunkban a legfőbb elvárás velünk szemben a természetvédelembe ágyazott vadászat szerint folytatni működésünket, ami egyben humánus és erkölcsös magatartást feltételez. A vadgazdálkodásról, a vadászatról, a vadászati kultúráról és a vadászról szeretnénk minél több reális, egyben vonzó tájékoztató anyagot viszontlátni a médiában.
Felhívásunkra a 2011. augusztus 1 – 2012. június 30. között, három kategóriában – írott sajtó, rádiós mű, tv (videós) anyag – megjelent alkotásokkal lehet nevezni. Az érvényesség feltétele a civil médiában való megjelenés (szaklapokban közölt írások nem nevezhetők), a megjelenés hiánya nem kizáró ok a videós műfajban. Pályázni minimum 3 alkotással lehet – személyenként maximum 5 művel –, írásos forma esetén 6000 karakter, rádiós anyagnál 15’, videónál 20’ perc lehet a terjedelem.
A pályaművek beküldési határideje 2012. június 30, cím: OMVK (1027. Budapest Medve u. 34-40 )
A pályaműveket független zsűri bírálja el, a nyertesek oklevelét és díját vadásznapon adjuk át. A díj kategóriánként – megfelelő színvonal esetén – (bruttó) 300.000.- forint.
Várjuk a pályázók alkotásait.
OMVK Kulturális Bizottsága
Könyvajánló
REMETEKANOK
Egy jó vadászkönyv bemutatójára való készülődés izgalma felér egy vadászatra való készülés izgalmával, különösen akkor, ha a könyv a „Remetekanokról“ szól.
Igaz, jó barátom Bozóki Laci balatonföldvári könyvbemutatójához otthonomból csak egy „sörétlövésnyire“ kell kimozdulnom, ami számomra - így otthonát „gyalogosan becserkészve“ - megkönnyíti a házigazda szigorú elvárásainak megfelelő társasági hozzáállást.
Otthonának levegőjéből a szakma illata árad. Megérzi ezt azonnal az is, aki először lép be ebbe a műhelybe.
Mert e lak egy életút sűrítménye, amelyben ötvöződik a kedvtelésből való élménygyűjtés és a megélhetésért folytatott kenyérharc, a gyermekként mindenre rácsodálkozó amatőr természetbúvár és a földrészeket hivatásos vadászként meghódító „kőkemény“ profi.
A 4 földrész trófeáit befogadó falakon az egyik legnagyobb darab az agyrasoké, mint ahogy vadász szívének is nagy darabja az agyarasokról szól. Remetekanok villogó „bicskái“ néznek ránk a falakról, melyek e dermedésből új könyvének lapjain elvenednek meg újból és „surranó árnyakként“ jönnek és mennek az elmúlt 50 vadászév időtengerében.
Emlékek és élmények, amik a múlthoz kötődnek, tapasztalat és hitelesség az, amit az új könyv lapjain a jövőnek meghagynak.
A könyv alappillére a „vagy igazat, vagy semmit“ – Kittenbergeri hagyaték, melyben az iskolás gyerektől a kényes izlésű szakemberig mindenki megtalálja benne a magáét.
Mert Mindenkinek írta!
Mert élménydús, tanulságos és szakmailag pontos.
A város általános iskolájában a gyereksereg szájtáva hallgatta élményeit -órákon keresztül.
De város nem csak a gondolatait fogadta be, hanem trófeagyűjteményét is.
A város polgármestere a könyvbemutatón személyesen vette át az örököslevelet, ha László egyszer végleg leteszi kedvenc Mauserét, gyűjteményét a város méltó módon a Széchenyi család villájában, a „Kulipintyó“ –ban helyezi el.
De addig, - reméljük még sokszor felmordul a Mauser.
A szép kiadású könyv, finom lapjairól a szakma nagy, megbecsült elődjei köszönnek vissza egy – egy jellegzetes mondattal, tekintenek ránk egy – egy jellegzetes pillantással.
A könyv külön értéke, hogy az élményeket a könyv végén szakmai sommázat követi.
Hiszen az Ember, mint ahogy Te is, a magad helyén tetted a dolgodat, használtad a talentumot, amelyet kaptál, és most az egyenesbe fordulva visszaadsz valamit a köznek, az utókornak.
A könyvbemutató legvégére már csak a „Remetekanok“ maradtak, és mire a szekszárdi vörös a kancsóban elapadt, a faliórán a mutatók a holnap felé fordultak, - miképpen mi is - a ház ajtaján kilépve azt modtuk:
László! Várjuk a folytatást!
Kedves Vadászbarátaim!
Ez a könyv nem egy „délibábos pocsolyán történő ladikozás“!
Ajánlom tehát e könyvet mindenkinek, annak is aki érti, de főleg annak aki nem, hogy „másképp nem érdemes!“
Szollár András
A könyv ára: 3000,-Ft+ 2000, -Ft csomagolás és postai utánvétel.
Amennyiben számlára szeretne átutalni, úgy 3000,-Ft + 1000,-Ft a postaköltség.
Kérem közölni, hogy melyik fizetési formát választja. Kérem, ne felejtse el a pontos címét is megadni, hogy könyvem időben érjen Önhöz.
Ajánlatom: 10 + 1 = 11!
Ha a barátaival együtt rendel meg 10 db könyvet, úgy 10 db könyvet fizet, de 11 db könyvet kap, és csak egyszer számolunk fel csomagolást és postaköltséget.
Átutalásnál a számlatulajdonos:
EUJÄGER Közhasznú (Non profit) Egyesület
Adószám:18784127-1-14
Bank: Balatonföldvár és Vidéke Takarékszövetkezet
Kérem a 66 100 104 - 100 054 22 számú számlára átutalni a könyv(ek) árát és csomagonként 1000,-Ft postaköltséget.
A könyv adatai: B/5, 165 x 235 mm
Cérnafűzve, keménytáblába, borítás matt fóliával,
170 színes fotóval, 312 oldal + előzék + tábla, 800gramm
ISBN 978-963-08-2304-3
Köszönöm a megtisztelő megkeresést, és könyvem esetleges megrendelését.
Köszönettel és Tisztelettel,
Vadászüdvözlettel
Bozóki László • 8623 Balatonföldvár, Babits M. u. 18. Tel:84/342-040
E-mail: trofeakatalogus.bozoki@t-online.hu Honlap: www.bozoki-eujaeger.hu
SIKEREK (amikor malacom volt!)
Sajnos, van egy olyan érzésem, hogy egy letűnt korszakot dokumentálok. Nemcsak ezek az évek nem jönnek vissza számomra, hanem a vadászat akkori körülményei is mind a múltba vesztek már, amelyekben korábban részem volt. Azt hiszem nem csak nekem, de másoknak is.
A vaddisznó vadászatának ürügyén sok mindenről fogok mesélni ebben a könyvben. Olyan történeteket azonban egyáltalán nem fog olvasni a Kedves Olvasó, amelyek a szórókon agyonpuskázott, vagy lámpafénynél és éjjellátó készülékkel felszerelt puskájú „vadászaton“ halomra lődözött vaddisznókról szólnak! Sohasem volt szóróm, és ma sem szívesen ülök fel egy szóró melletti magaslesre. Etető mellett vadat lőni nem nagy élmény és még kevesebb dicsőség. Nem vadásztam vaddisznós kertekben (pedig megtehettem volna!), ahol naponta százszámra puskáznak agyon vadnak mondott szerencsétlen állatokat.
Abban a korszakban lettem és lehettem vadász, amikor nem volt szükség ilyen módszerekre, de nem is tanultuk meg – később sem! Ennek ellenére az eredmények, élmények nem maguktól jönnek, és jöttek.
Egy vaddisznó vadásznak, egy vadkan vadásznak meg főleg, meg kell tanulnia egyedül lenni. Keresni a magányt, meg kell tanulnia beilleszkedni a természetbe, annak csendes részesévé kell válnia, hogy eredményes legyen. Fel kell vennie a környezet ritmusát, életvitelét, meg kell ismernie mindent ahhoz, hogy majd idővel rátapintson, hogy mikor kell ott lennie azon a helyen, ahol esetleg „történni fog valami”! Én is csak attól kezdve lettem eredményes, amikor ezeket a feltételeket megértettem, kezdtem úgy élni, gondolkodni, mint egy REMETEKAN!
Büszkén mondhatom magamról, hogy mind a mai napig nem ismerem az éjjellátó készüléket, sem az infravörös célzókészüléket, még a kezemben sem voltak ilyenek! Mindezek ellenére nagyon sokszor voltam eredményes.
Akkori véleményem mindmáig megmaradt: „Adj esélyt a vadnak is!”, de használd ki az általa adott lehetőséget, vagy járj túl az eszén!
A vadászat számomra nem csak a vad elejtését jelenti, hanem annál sokkal többet!
Elsősorban TERMÉSZETET! A természet megismerését, szeretetét, törvényeinek elfogadását, alázattal és tisztelettel.
A TERMÉSZETTEL összhangban, együtt élni, részévé válni, anélkül, hogy a terhére lennék, vagy kárt okoznék benne.
Másodsorban SZABADSÁGOT, amely azt hiszem minden magyar embernek titkos vágya! Én ezt a vadászatban találtam meg, élhettem át. Harmadiknak talán azt írhatnám, hogy KALANDOT, de biztos, hogy nagy-nagy és életre szóló ÉLMÉNNYT! Negyediknek ZSÁKMÁNYOLÁST, de abban az értelemben, amelyet talán az ősember érzett!
És végül ÖRÖMÖT, BETELJESÜLÉST, EGYENSÚLYT a mai élethez.
Bozóki László
Balatonföldvár, 2011. március
.jpg)
